Török lecke

Ma aktív pihenésként arra gondoltam reggel, hoyg csinálok 20 percen keresztül könyék és alkartámaszokat, a török felállás első két lépését. Gondoltam naívan hogy mi sem lehet egyszerűbb, megy a snatch mint a gép, már kezdő koromban is 24-gyel törököztem, (kezdő értsd: mikor először lementem edzőhöz edzeni, magamtól 16-ossal kezdtem, na meg 15 kilós kétkezes rúddal, az fun.)

Az kell mondjam, csúnyán meglepődtem, kínszenvedés volt öt ismétlés egymás után. Nem hittem el, mennyire szétesett a forma, hogy menjen rendesen 10 percembe került, mire összeszedtem magam. Jó, tegyük azt is hozzá, bemelegítés nélkül fogtam neki. Csináltam 25 percig, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Viszont azért jutott mára achievement is. Ugye tegnap elblicceltem a fekvőt, ma ezt mindenképpen be akartam pótolni. Ment is mint a karikacsapás.

10/10/8/8 majd egy max. ami 16 lett. Ezt el is rakom most magamnak teszt eredménynek a harmadik héthez. Mivel ma ilyen könnyen ment, úgy érzem igazolva van a hipotézisem, hogy sok volt a hármas szint a reggelei kettlebell edzések mellett, a kettes és egyes szinten viszont még boldogulhatok a bell mellett is. A lényeg a progresszió, a túl magas számok bővülete nem mindig vezet jóra. (Lásd két szék között a földre). Úgyhogy nem is csinálok maxot holnap, hogy más oszlop kijön-e, hanem veszem ezt a leterhelt max-ot, aztán majd meglátjuk. 

Még egy dolog a fekvővel kapcsolatban. Egy nagyon szigorú szabályt alkalmazok. Abban a pillanatban, mikor érzem, hogy a vállam hamarabb mozdul mint a csipőm, vagyis egyfajta kígyózó mozgás indul be, abbahagyom a sorozatot.  A fekvőtámasz törzs és nem mellkas meg váll gyakorlat. Treat it as such! Így nem igazán edzek bukásig sosem, illetve ez már tulajdonképpen bukás, hiszen a törzsizomzat a kígyóban már nem feszül.

Végül pedig egy kis videó a hollow rockról :